Egy rendelés anatómiája

Kedden és pénteken délután van az akupunktúrás rendelés. Pontban három órakor lép ki az orvos felesége a teraszra, a kutya már indul is az óljába, mintha tudná, hogy a kapun ott a tábla: harapós kutya, s betódulnak a betegek.

Elsőként ma Edina érkezett. Csinos, vidám, huszonéves lány, élénk fekete szemekkel. lazán vállára omló sötét hajjal. Nevetős, csicsergő, kedves egyéniség. Allergiás, kapar a torka, nehezen nyel.

A doktor – hetven év körüli, őszülő, zömök ember, de jóval fiatalabbnak látszik a koránál, világoskék ingben, mellényben ül a forgószékben, egy fehér asztal mögött, amelyen, fémtálcán sterilizált vékony tűk sorakoznak százával, mellettük csipeszek, fertőtlenítős üvegcsék, lézerek, elektromos készülékek.

Mögötte könyvespolc tetején kínai váza, faragott madonna szobor, a doktor készítette régen, amikor még erre is volt ideje. A falakon egzotikus képek, kínai legyezők, egy mókás kutyaportré, és egy alföldi parasztlakodalomról készült túl színes naiv festmény.

Edina már a kezelő székben ül, a többiek igyekeznek beférni a rendelőbe, mert ott nem unalmas a várakozás.

A hangulat meglehetősen vásári.

Mindenki beszél, csacsog, fészkelődik, nevetgél.

Milyen volt a buli doktor úr? Mit szóltok ehhez a nyári hőséghez október végén? Mehetek a mosdóba? Megjöttél Amerikából? Jó már a derekad? - záporoznak a kérdések. Láthatóan mindenki otthon érzi magát.

Egy sápadt, vékony kislány áll ijedten a folyosón. Először van itt. Nem érti mi ez a nagy nyüzsgés. Az asszisztens, az orvos felesége hozzálép, megnyugtatja olvasni valót nyom a kezébe.

Gyorsmozgású, vékony nő, arcán már látszanak az évek, a nyaka ráncos, de a szeme élénk, vibráló. Mindenkihez van néhány személyes szava, mindenkiről tud valami titkot, ki-kihívják, sugdosnak vele a betegek, családi problémákról, lelki gubancokról, nevelhetetlen gyerekekről, homoszexuális hajlamokról, titkos szerelmekről, tragédiákról.

Vera, tudsz jönni?- kiáltja a doktor.

Édes jányom, akkor ma a torkincáddal kezdjük, fordul Edinához, és pár másodperc múlva teli van tűkkel kéz, láb, fül…

Edina hősiesen tűri, néha felszisszen, grimaszol, aztán egy kis lézer következik, majd a forgószékkel az ágyig gurul, átül, s jöhet a következő beteg.

A legkitartóbbak egyike Margitka. Szomorú a története. Épp egyedül volt otthon éjjel, s furcsa érzésre ébredt. Lezsibbadt a fél oldala, alig bírt mozdulni. Utolsó erejével hívta a mentőket, de beengedni már nem tudta őket, eszméletét vesztve a padlóra zuhant. Úgy törték rá az ajtót. Stroke, kórház, gyors segítség, s most küzd a kissé lebénult testével.

Minden rendelésen itt van, pontosan, csinosan: Fehér nadrág, halványrózsaszín kötött pulcsi, friss frizura. Szőkés, őszes haja lágyan keretezi szép vonású arcát, szája mosolygós, de a szeme mindig nagyon szomorú. Fájós tűket kap, mélyre szúrva, rá villanyt: térd alatt, könyökhajlatba, boka mellett, tarkóján, kézfején. Néha sírna, de nem adja fel.

Egy két fogyós következik.

Már hat kilót leadtam. - dicsekszik egy alacsony, csúnyácska, kicsit kancsal lány.

Anyukám ma jött utoljára –magyarázza a doktornak-  tetszik tudni ő iszik, és nem tudja abbahagyni, így persze nem fogy. Anyukája mázsa körüli, sápadt, tétova tekintetű néni, óriási felpüffedt hassal, bárgyún mosolyog, bólogat.

A másik fogyós átlagos külsejű, de nagyon magabiztos fiatalasszony. Látszik rajta, hogy elégedett, jó autóval szaladgál, tornára jár meg spilingre, néha jógázik, masszázsra is jár, meg jót tesz neki az akupunktúra is –mondja.

Alvásra is kérek! –rendel szűkszavúan.

A doktor udvarol neki: Marika a maga korában nem aludni kell éjszaka!

A nő kuncog – de aludni is kell – replikázik. Néhány tartós tű a fülbe, láthatatlanul, éhségpont, gyomornyugtató, vágy az étel után kikapcsolva, plusz egy nyugtató tű, alváshoz.

Viszlát, a jövő héten. –kiáltja és elviharzik.

Nagydarab, fiatal nő jön, rosszul festett hajjal. A sötétbarnában szőke és világos piros tincsek, tövük fehér szőke, irritálóan csúnya. Alkalmi munkából él, napszámba jár, krumplit, körtét, almát, hagymát szed, mikor mi adódik. Nehéz a munka, keveset fizetnek, de dolgozni kell, örülök, hogy anyámék vállalják a gyerekeket –mondja. Muszáj volna fogynia, mert a csípőprotézise nem bírja a súlyát. Egy kevés már ment le, de most ő szünetet tartana, mert a kislánya nagyon köhög, már rengeteg antibiotikumot kapott, és nem használt, szeretné, ha a doktor úr most őt lézerezné meg a köhögés ellen, de kettőjüket nem tudja kifizetni, a busz is drága…

Az orvos mindkettőjüket kezeli. Egyet fizet, súgja az orvos felesége.

A sápadt kislány jön. Én nem akupunktúrára jöttem, nem akarok tűket, én köhögök, mint tüdőgyógyász kérném a segítségét. Undorodva, rettegve néz a tűkre, még sápadtabb lesz. Jó, lézerezni fogom. - dörmögi az orvos. Sok anyajegyem van, tízesével szedi le a bőrgyógyász, nem fog ártani nekem a lézer? –aggodalmaskodik. És hányszor kell jönnöm? Mennyibe kerül? Az étvágyamat is lehetne javítani? –riadt szemekkel néz a már csipogó lézerre, fénytelen fakó arcocskájából.

Jó napot doktor úr! –Újra itt vagyok! –hallatszik egy bariton az előszobából. A térdeim megint oda vannak! –Zoli az autószerelő, évente megjelenik egy sorozatra.

Ettől kezdve az autókról folyik a szó. Márkák, fogyasztás, megbízhatóság…

Majd a foci a téma. A doktornak férfihiánya van. Végre van kivel megbeszélni, hogy ki rúgta a gólokat az U20.ban, a nők érdeklődés nélkül hallgatják.

Közben új páciens kerül a székbe. –Várható volt, hogy Ghánával nem bírunk, jobb kezes?

Ez a magyar foci sehol sincs, jobb kezes? A fiatal nő ijedten néz körül. –Engem kérdez? Én Siófokról jöttem

….Baby- program szólal meg a doktor felesége. Vége a foci témának.

Lézeres kezelés következik. Néhány kérdés: mensese, prolaktinja, vizsgálati eredményei, majd az orvos elmerül a munkában. Alhasi pontokat kezel, kézen, lábon, háton tapintja a meridiánokat, a fülbe tű kerül. A kis hölgy feloldódik. elmeséli sikertelen beültetéseinek történetét, két kismamára hivatkozik, ők ajánlották a doktort, mert nekik itt sikerült a baba.

Én nagyon bízom önben –csicsergi mosolyogva, amikor beront egy szakállas, borostás fiatalember.  Vera néni jöhetek egy óra múlva? –fáj a jobb tököm! –Gyere Bercike! –hangzik a válasz.

Gyorsan megmutatom a kis Sárit elvégre közösen csináltuk, ugye Pista bácsi? Berci patkolókovács párja spanyol tanár, s ketten látják el az intézői feladatokat egy szomszédos falu hajdani kastélyában, amelyet osztrákok vásároltak meg. Sok föld, ménes, legelők tartoznak a kastélyhoz ahol ők múlt századi idillben élnek.

Még mindig tele a váró. Jolánka nyugdíjas tanítónő, 81 éves, valaha a doktorékkal egy házban lakott. Arcidegzsába gyötri. Évente eljön egy kúrára. Pici alacsony nő, csinos kiskosztüm, tokkalap, fehér blúz, kényelmes bőrcipő, millió ránc a csöpp arcocskáján, s az állandó panasz: Amióta a Laci meghalt… Elvált, a sok cigi miatt stroke-ot kapott fiával él a régi lakásban. Nem sok öröme van.

Nem jöttünk későn? - biceg be Esztike, s csipogó kis hangján magyarázza, hogy milyen buta is ő, hogy elment csontkovácshoz és jól tönkre rángatta, lesz mit a doktor úrnak helyrehozni. Mi a véleménye doktor úr a Bach virágterápiáról? És a vízerek hatásáról? A mágneses kezelés jó lenne nekem?- teszi fel egymás után kérdéseit.

Esztike pcp-s nem lehet meggyógyítani, csak késleltetni a romlást. Férje szótlan, napbarnított életerős férfi, hordja kicsi, beteg feleségét mindenhová, hogy enyhítsen szenvedésén. Nagyon fehérbőrű, kékszemű kisfiukat gyakran hozzák magukkal. Esztike most mesélte el, hogy örökbe fogadott gyerek a kis Bence.

Eljövős nap van. Hiába dühöng 120 km es szél. Jönnek, jönnek az emberek.

Bereppen Bea Fehérvárról.  Kedves, fitos orrú, pimaszkás pofikájú fiatalasszony. Mindig nevet, villognak fehér fogai. Imádja a doktort, mert kisfiának születéséhez is hozzájárult. Meggyógyultam! –mondja fülig érő szájjal. Minden cisztám eltűnt, most jövök az ultrahangról. Meggyógyultam, meggyógyultam!- mórikálja magát, s ingatja kissé széles csípőjét, s oldalt fordulva látszik, milyen karcsú a dereka, s hogy ing, reng a formás melle a kötött pulcsiban, csak úgy táncol a nyakában a köldökig érő zöld lapos kövekből fűzött gyöngysor.

Én most megcsináltatok egy állapotfelmérést, és elköszönök. Jövőre újra jövök!

Köszi, mindent Pista bácsi! –s elviharzik.

A rendelő még mindig teli van. Ülnek tűkkel, dolgozik a lézerzuhany, surrog az ionizátor. Tétova köszönés feltűnően kreol bőrű, de nagyon sápadt, sovány lány áll az ajtóban, szőkített haja gumival összefogva, szűk farmer, sötét csipkeblúz, nagyon magas szárú csizma.

Tündi! –te vagy az? Már nagyon vártunk: - kiált fel az asszisztens. MI van veled?

Melanoma. Rossz a szövettanom. Voltam a Kék golyóban. Nem adom fel, még nincs áttét, nagyon korai állapotban távolították el, immunerősítésre jöttem. –S mutatja a felkarján a két centis ártalmatlannak tűnő kis heget.

Tündit egy éve ismertük meg. Berobbant a rendelőbe. Feketére szolizott bőr, világosszőke haj, Nőies melleit megmutató divatos blúz, keskeny, fiús csípőjén szűk farmer, magas sarkú szandál a lábán. Kacagós, nagyhangú lány volt.

Doktor úr, mit lát a fülembe? - kérdezte s kacéran tartotta oda formás fülét az orvosnak.  Férfi kell magának, maga nagyon jó csaj, belevaló, vidám, energikus, őszinte, megbízható. Ugye, nekem sex kell doktor úr? De a férjemnek nem. Azt mondja, csúnya vagyok, állandóan sérteget. Ne higgyen neki! Valószínűleg vele van baj. s így leplezi.

Ugye? Én is így gondolom. Sokat dolgozom. két munkahelyem is van, és versenyszerűen kosarazok. Két gyerekünk van. egyik cukorbeteg, de jól tudjuk kezelni. Egy jó pasi az kellene nekem doktor úr, meg szex, Ezt írja fel nekem! - hadarja egy szuszra - meg depi ellen valami jó tűt.

Tündi jött rendszeresen, nagyokat nevetett a doki pikáns történetein, besöpörte a bókokat. majd egyszer ragyogva állított be: Elválok. Találtam egy jó pasit. Isteni vele a szex, szeret, elismer, szeretik a gyerekeim is, elhozom megmutatni. Így is történt. Jóságos nagy mackó benyomását keltette a Tündinél láthatóan fiatalabb férfi, csodálattal nézett Tündire.

Egy év telhetett el, és most ….megtámadta a rák. Törékeny a boldogsága szegénynek! A gyerekei sorsáért aggódik.

Nyolc óra körül jár az idő. Még hárman ülnek a váróban.  Egy kisfiú a tévét kapcsolgatja: Jetix, Cartoon, Minimax Jetix, Cartoon, MiniMax.

Karcsika! – nyughass, mindjárt mi jövünk, ismételgeti egy magas, sovány, fekete ruhás nő. A tévé mellett, - az ő fülébe üvölt, - egy fiatalember ül mogorván. Magas, izmos, erősszálú szőkés haja kissé felnyírva, göndör lenne, ha hagyná megnőni. Kislányos alakú, mosolygós, barna vidámtekintetű nő sugdos a fülébe. szemmel láthatóan nyugtatgatja. Először van itt a férfi, rohadtul nem akart orvoshoz menni, különösen nem akupunktúráshoz! Utálja a tűket, nem hisz a hókusz- pókuszban. Ez az erőszakos kis nő cipelte ide, s már legalább másfél órája várnak- Idegesítő ez a zaj a Karcsika, a rendelőben meg felcsattan a kacaj! –A doki szórakoztatja a betegeket, ahelyett, hogy sietne. Ott szembe meg az a nő…

Erika ül a kanapén. Fülében már bent vannak a fogyós tűk, duplán, egyik oldalon a tartós, másikon a nagy húszpercesek. Túl rövid szoknyáját a derekáig felhajtotta, csak két aránytalanul vaskos combot látni, belső oldalukon, a combtőnél felhelyezve a masszírozó tappancsai.

Feri mérgesen, félve pillant feljebb, ahol a hatalmas túl fehér hason, a köldöktől két – két centire, a zsírégető pontokon tartja a másik tappancs párt. Hasa középvonalát sötét szőrszálak csíkja jelzi, s lent kivillan iszonyú pink színű csipke bugyija.

Erika arca mosolygós, kellemes, kedveskedve beszél, kacagós vidám a hangja, - jaj, nekem már nagyon kellettek ezek a tűk! Megint híztam vagy öt kilót. A Bahamákon voltunk, all inclusive - muszáj volt ennem, annyi finomságot nem lehetett ott hagyni. Most aztán szenvedhetek! –panaszolja kacéran villogtatva szemeit a tetovált, vékony szemöldökei alól, s lebiggyeszti szép, telt szintén pinkre tetovált ajkát.

A férfi dühösen pillant rá, undorodik, de vonzza is tekintetét az életvidám kövér nő.

Az asszisztens szólítja. Először van nálunk ugye, - kedveskedik. És nagyon nem akart ide jönni? Magára van írva.

A férfi lehajtja a fejét, sűrű szemöldöke alól mérgesen villantja rá világítóan kék szemét. Egy cseppet kancsal, ettől még bizalmatlanabb a tekintete.

Elcipeltek. –morogja. Beül a székbe. A doktor ügyesen, halkan mond néhány jellemző tulajdonságát, miközben a fülét vizsgálja:- nem tudja megvalósítani önmagát, pontos tervező, irányító egyéniség, de gátolják, vezetőnek kellene lennie, túl szigorú önmagával és másokkal szemben is, ezért ellenállásba ütközik. Ez megterheli a máját, rossz az emésztése. A gondolatokat is meg kell emészteni. Valami szomorúság, gyász érte a közelmúltban? Nem tud tőle megszabadulni? – sorolja az orvos, majd Feri pulzusát tapintja: csí hiány, aggódás, félelem…

Igen, igen… mondja álmélkodva, megenyhülve Feri. Kiderül, hogy középvezető egy gyárban, kevés a munka, el kell küldeni az embereket, ideges, nem tud aludni, rengeteget cigizik, ki van a gyomra, a menyasszonya fél éve halt meg mellrákban.

Irtózik a tűtől? –kérdezi a doki felesége.

Már nem! Szúrjon nyugodtan doktor úr!- mondja.

Csináljon, amit akar, csak segítsen! Ha lehet…

Megoldjuk! Melyik focicsapatnak szurkol? Én már egyiknek sem. Ez a Debrecen is! Nahát! Szégyen ennyi gólt kapni! És a Fradi, meg az Újpest… és már egymás szavába vágva szidják a magyar focit. Az omega alakú ránc Feri homlokán kisimult, tűri a szúrásokat, és feloldódva, megkönnyebbülten köszön el, s hetenként kétszer fog jönni – ígéri-

Még néhány perc, és vége a mai rendelésnek. Érdekes volt a mai napunk is. - Lelkesedik az orvos felesége.

Kiürült az agyam, elfáradtam - menjünk… Csoda, hogy bírod!

Adj egy pohár bort!

Hozom.