Digitális képkeretben 3.

Dusnok (Nagy darabokban omlik a múlt a nemlétbe.) Konrád György

Eltűnt mára a dusnoki ház is. A ház, amely egy átlagos nemzetiségi paraszt család fészke, menedéke volt fél évszázadon át.

Majdnem a falu közepén állt a hosszú, két utcára néző épület. Az udvaron drótkerítés jelezte a felező vonalat. A főutcára nyíló házrész a papa testvéréé, Eszti nénié volt: tisztaszoba, konyha, lakószoba, kamra, istálló.

A másik utcára, a Folyócskára, nyílott a papáék házrészének két kicsi ablaka.

A házat a szüleik építtették, igényességre vall a téglaoszlopos kovácsoltvas kerítés, amely bizony már kopottas volt, amikor mi megismertük.

Kis szürkére száradt, festetlen deszka ajtón lehetett bejutni a kiskertbe. mellette a mohás téglán kövirózsa bokor burjánzott, a sarokban, jobbra a papa paradicsom fája nyújtózkodott a diófák ágáig, rajta sok-sok pirosló „kisparadicsom”. ( Akkor még nem hívták koktél paradicsomnak.)

A járda mellett két oldalt szőlőlugas kínálta a hatalmas szemű kecskecsöcsű fürtöket. Balra kis görbe körtefa virágzott évente kétszer, néha november végére érlelve meg kései gyümölcseit.

Az ablak alatt bordó bazsarózsa nyílott, a szomszédék kerítése mellett szúrós, fehér pünkösdirózsa bokor illatozott.

Beljebb haladva értük el az oszlopos tornácot. Ennek végében állt a „szúnyogháló”. Állt, mert nem az ablakon szokásos rovarháló volt ez, hanem egy ágy, vagy inkább nyoszolya.

Négy sarkán oszlopok emelkedtek, amelyek a tetőt tartották, meg a függönyszerű oldalfalakat, amelyek durva szövésű, valaha fehér, de már elszürkült vászonból készültek. Az ágyban hatalmas szalmazsák duzzadt, libatollas párna, dunyha.

Papa itt aludt egy-egy órácskát ebéd után, és meleg nyári éjszakákon is.

Régen szinte minden falusi háznál volt ilyen „kemping” ágy.

Itt a gangon asztal és sarokpad is volt, jó időben itt evett a család. A falon hatalmas muskátlik kellették magukat, alattuk a kopott téglán mindig száradt valami: frissen felszedett fokhagyma, amelyből mama copfokat font, majd hajóval a pesti Haller piacra vitte eladni, vagy krumpli, paprika, majoránna.

Szemben a kerekes kút mohos deszkáin csorba vödör várta, hogy friss vizet húzzon belé valaki, föléje százéves körtefa tartotta gyér lombját.

A hosszú épület közepén nyílt a bejárati ajtó. Kissé ütött kopott volt, pedig mama minden évben átfestette jó sűrű zománccal. Ezt a külső fa ajtót ritkán csukták be, csak az üveges konyhaajtót zárták.

A konyha hatszögletű téglával volt kirakva, nehéz volt felsúrolni, középen asztal állt hokedlikkel, retro zöld kredenc, jobbra sparhert, rajta öntöttvas lábosban víz melegedett.

Belül a sarokban nyílt a kemence szája. A fal felette mindig füstös volt egy kicsit. Ha váratlanul érkeztünk papa behozott néhány nyaláb venyigét vagy kukoricaszárat, s már fűlt is a kemence, közben mama kitekerte egy-két kisgalamb nyakát, s máris főtt a galambleves, s húsz perc múlva vidáman körözött az asztal körül, húzva, lebegtetve az engedelmesen nyúló, hártyavékony rétestésztát, szórta bele a túrót, mákot s be a kemencébe!

Ebéd után papa savanyú borából ittunk egy pohárkával.

A konyhából jobbra-balra nyíltak a szobák. Az elülső a tisztaszoba: két nyoszolya, bennük magasra ágyazva párnák, dunyhák, végükön tarka hímzés. Zöldes-bordó virágmintás ágytakarók, hasonló mintázatú dívány az ablak alatt. Középen asztal ugyanolyan terítővel, barna karos székek, egy tükrös meg egy zárt szekrény. A két ablak között szentkép a falon, Szívére mutató fiatal Jézus portré. Belül az egyik szekrény ajtaján tintaceruzával feljegyezve a fontos családi események: születés, halál, esküvő.

Az ajtó mellett vaskályha, a tapasztott földpadlót teljesen beborították a színes rongyszőnyegek, amelyeket mama szőtt a nagy faszövőszéken, téli délutánokon. A szoba hűvös volt, és enyhén rozmaring illatú.

A hátsó szoba volt a” nappali és a háló”.

A bal sarokban domborodott a kemence, körülötte a „padka”, rajta szürke, szúrós lópokróc többrét hajtva. Ide dőlt le papa napközben, ha elfáradt. Két ágy és egy sezlon volt a szobában, egy ős-öreg sublót, benne Laci szerszámai. A nagy négyszögletes asztalfölé mélyen belógott drótján egy csupasz villanykörte, ennek fényénél javította Laci a falu rádióit, tévéit. Mindig füstölgött a forrasztópáka, gyantaillat keveredett a melegedő kemence szagával.

A két kis ablak teli volt muskátlival, mama a rózsaszín „cirmosat” szerette a legjobban. Az ablakok között a falon cirádás keretű tükör volt, amelybe ha rossz szögből néztünk bele mókás torzképet mutatott.

Az évek során a konyha változott legtöbbet, gáztűzhely, hűtőszekrény, mélyhűtő, mosogató, bojler váltotta fel a régi tárgyakat.

A düledező léckerítés mögött nagy „szemétdomb” terpeszkedett. Sárga, piros tollú kakasok tyúkok kapirgáltak rajta vidáman. Régen még tehén is volt, meg lovak az istállóban, de én már csak a tehenet láttam, az istálló is szerszámos kamra –féle lett, még pár évig disznókat is neveltek, sokáig voltak galambok a padlásokon, amelyeknek fajtiszta őseit még Pista nevelgette gimis korában.

A gang végén kiskonyha-féle volt, nyitott tűzhellyel, gyakran izzott a parázson a DDT, egy már kitiltott méreg, a legyek ellen. Mellette volt a pince és a kamra. Régen itt mosogatott a mama egy nagy  vájlingban. Jó hűvös volt itt, jellegzetes szag terjengett az egymásra rakott zsákokból, amelyekben a téeszből munkaegységre kapott búzát , kukoricát, árpát tárolták. Hatalmas láda állt a fal mellett, valamikor lisztet tartottak benne. A gerendákról kolbászok, sonkák lógtak, meg szalonnatáblák.

A padlásfeljáró mellett volt felakasztva a permetező gép,úgy tudtuk, hogy ennek tartályába dugta el papa a megtakarított pénzecskéjét.

A kamrában állt egy régi mázsa. Amikor megérkeztünk, papa már vitte is a gyerekeket: „gyertek, megmérjük hány kilóval vagytok nehezebbek”

Régi kolompok, csengők, lószerszámok lógtak a falakon, meg a mama edényei, nagy lábosai.

Aztán lassan minden az enyészeté lett.

Lacit elvitte a magányos élet, meg a cukorbaj, mama „belehalt” a két férfi rigolyáiba, a szűkös ,spórolós életbe. Örömet csak az unokái, meg a hímzés jelentett neki. Sok-sok színes terítő őrzi keze munkáját. Megmaradt pamutjait, hímzőtűit még őrizgetem.

Szegény mama nem érhette meg, hogy saját fürdőszobája legyen, pedig az volt minden vágya. Akartunk csinálni a folyosó végére, de nem volt rá pénzünk, akkor még nem volt akupunktúra, hihetetlen, hogy milyen szegényen éltünk.

Később Éva sógornőm már gazdálkodott papáék földjein, s ő megcsináltatta Lacinak a zuhanyzót, wc-t, de ezt mama már nem érhette meg.

Papa még élt egy kicsit egyedül, főzött magának, s vitte a pincébe a halkocsonyát, s leesett . Másnap találták meg, kórházba került, s néhány hét múlva meghalt, 88 éves korában.

A házat eladtuk, azóta lebontották, új épült a helyére.

A régi már csak a mi emlékeinkben él.

Ha mi is elmegyünk, marad ez az írás az utódoknak,az utókornak.

Remélem, valamelyik ükunokánkat érdekli majd a múlt.

2010. május 15.