Az ember másként látja a világot, ha rádöbben, hogy itt kell hagynia. Kavarognak bennem Babits és Kosztolányi kései verseinek szikrázóan éles képei, Radnóti ismert verssora, hogy mindennek „MÁS TÁVLATOT ÁD a HALÁL MÁR”
Úgy tűnik, mintha reflektorok világítanák be a lakást, szinte bántóan éles, színes, harmonikus körülöttem a világ. Apró részletek nyűgöznek le. Vadul zöldül a kis bonsai az ablakban, virgoncan lebegteti a függöny fodrait a gázkandallóból áradó meleg levegő, meztelen talpam simogatásnak érzi a parafapadló langyos érintését.
A nappaliban a lámpák gyöngyházfényű, muránói üveg ernyői sejtelmes fényt vetítenek a fölöttük gyűrődő, hajladozó gipszrozettákra.
Benyitok a fürdőszobába. Felszikrázik a hatalmas tükör, megcsillannak a csempék, a kis reflektorok fénye megsokszorozódik, a csaptelepek riadtan verik vissza a rájuk zuhanó fénynyalábokat , tégelyek, flakonok bársonyos, gyöngyház színei villannak fel: vanília sárga, levendula lila, lime zöld, mély bordó, parfümös üvegcsék rafinált formái nyűgöznek le: stilizált nőalak aranyszínű kalappal –Givenchi, friss zöld csavart fagyi forma , pink koronával –Nina Ricci, csillogó sárgásfényű metszett üveg, tenyérbe simuló oválisa, ezüstös, szögletes kupakkal –Diesel.
Törölközők lebbennek meg, frottír bolyhaik meleget sugároznak, amint belépek a hófehér kádba.
Élvezettel emelem vállam fölé a tus rózsáját, s csorgatom a forrósodó vizet a bőrömre. Minden pórusom külön-külön érzi a gerincemen végigcsorduló víz melegét, kis patakok, erecskék rohannak le a lábfejemre, s porladnak szét a kád aljának apró recéin. A tusfürdő krémje selymes, lágy érintés tenyeremben, illatos gyöngyházfényű masszáját élvezettel kenem magamra, majd lemosva megcsodálom a sok kis színes buborékot, amelyek rohanva tűnnek el a lefolyó sötét mélyén.
Felemelem az arcom, s ráirányítom a vízsugarat. Gyönyörűség most a máskor bosszantó is – szemem, szám, orrom, teli vízzel, ezüstös, friss, rohanó, pezsdítő áradat…
Imádok élni! –suhan át agyamon egy ócska sláger utolsó sorának dallama.
Óvatosan lépek ki a kádból. Szemem a tükörre téved, s elámulok, 65 éves testem hogy megőrizte hajdani kislányos idomait! A mozdulat valami fürdőző nő klasszikus festményére emlékeztet, a törölköző barackvirág színe összhangban van a csempe fényes halványzöldjével, a görögmintás díszcsík bizarrul háromszorozódik meg a tükörben, mosolyra késztet a fogkefék harcias sörtéje s a valóságra csak a jobb könyökhajlatomban csúfoskodó kék-zöld-piros véraláfutás emlékeztet, melyet a CT kontrasztanyagának melléfolyása okozott.
Van bennem egy kis fóbia. Utálom azt a zöldalmányi zsírcsomót a jobb tüdőmben. Nem oda való. Szeretném, ha nem lenne. De hálásnak kell lennem. Nem rosszindulatú, nem kell műtét, kemo… átmenetileg megúsztam!
Imádok élni-dúdolom már kissé halkabban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése