A kísértés

 A kísértés (Bűn)

Az asszony kiszállt az autóból, automatikusan dugta be a százast a bevásárló kocsiba, de hiába rángatta

a láncot, nem mozdult. A fene egye meg, egyre gyakrabban fordul elő, hogy nem működnek ezek 

a rohadt kocsik. Megunta a ráncigálást, közben táskája lecsúszott a válláról, a telefonja megnyomódott, 

pittyegni kezdett, na most meg fel ne menj az internetre, mert akkor megint fizethetek – gondolta, 

előző hónapban  majdnem elájult a tízezer feletti telefonszámlától, nem is internetezett, tudatosan nem.

Legalább a százasom add vissza, te szemét – mondta félhangosan a kocsinak, de hiába.

Dühösen kotorászta elő a pénztárcáját, soha nem szokta megtalálni a dolgait, pedig a legfontosabb

szempont táskavásárláskor az volt, hogy legalább három zseb legyen kívül, lakáskulcs, kapunyitó,

telefon, kocsikulcs, hogy ne kelljen állandóan kotorászni a táska mélyén, ahol vagy egy tokját vesztett 

rúzsba  markolt, vagy a gyógyszeres doboz tartalma gurult szét, vagy egy toll hegye nyomódott 

a tenyerébe, vagy egy összeolvadt rágógumi ment a körme alá, s amit keresett, az sosem volt meg.

Na végre megvagy, mondta a százforintosnak, amelyet az egyik oldalzsebbe rakott, „pótpénznek” a 

bevásárlóközpontokhoz.

A legtávolabbi kocsisorhoz ment, gondolta, hátha szerencséje lesz. Így is volt. A pénz 

könnyen csusszant a nyílásba, a lánc finoman engedett, a kocsi lazán gurult hátrafelé, 

s ekkor meglátott valamit. A belső sarokban egy szögletes zöld üveg feküdt. Odanyúlt. 

Egy Jäger meister. Bontatlan. Valaki bennfelejtette. Nézegette az üveget. Megzavarodott. 

Mit tegyen? Körülnézett. Sehol egy lélek, de a közeli kocsiból meredten bámult rá egy ötven év 

körüli kopasz, szemüveges, kövér férfi. Pocok szemei voltak. Fogta az üveget, és elindult befelé, 

de ekkor megmagyarázhatatlan vágyat érzett, meg kellene tartani!Négyezer forint egy 

ilyen üveg ital. Nincs is otthon semmi tömény. A gazdája úgyis gondolja, hogy elvitte már valaki, 

nem fog visszajönni érte! Ha leadja, az alkalmazottak tuti eltüntetik, nem fogják odaadni 

a tulajdonosnak, ha vissza is menne érte.

Cikáztak agyában a gondolatok, miközben lassan haladt a bejárat felé.

Visszaadom. Soha életemben nem loptam. Nem vagyok rászorulva.

„Vidd vissza hülye, majd más lenyúlja, szerencséd volt örülj neki, találtad. … jött a következő gondolat.

 Megállt. Tétovázott, majd hirtelen mozdulattal megfordult, gyorsan a kocsijához sietett, s az 

üveget a hátsó ülésre dobta.

Lopva nézett körül. A kopasz szemüveges meredt tekintetével találkozott.

Ez lehet, hogy csel, kandi kamera, vagy ilyesmi. Ez a pasas lesi, hogy mi történik az üvegével. 

Aztán majd megszégyenít. Idegesen csapta be a kocsiajtót.

- Már késő, már megtörtént, elloptam. - gondolta az asszony. És állt tehetetlenül. Elment a 

kedve a vásárlástól.

Visszavitte a jó kis gurulós kocsit, a láncot bedugta, simán ment, a százas kiugrott, megperdült a fagyos

 betonon. Gyorsan felkapta, beugrott a kocsiba, és elhúzott a parkolóból. A visszapillantó 

tükörben még látta a kopasz férfi szemüvegének villanását. Loptam, loptam, zakatolt a szíve.

Izgatottan ért haza. Loptam egy üveg piát. - mondta a férjének. Úgy felzaklatott, hogy nem 

tudtam vásárolni. És elmesélte a történetet. Ismerősök voltak náluk. Majd megszakadtak a nevetéstől.

Te ettől vagy így oda, még szép, hogy elhoztad, gyorsan bontsd fel és igyuk meg. - kiabáltak.

Nem, nem, hátha keresi valaki.

Visszavigyem? - kérdezte a férjét. - Úgy bánt.

Vidd vissza, szerintem. - mondta a férfi.

Hülyék vagytok, adjátok nekünk – kiabálták a vendégek egymás szavába vágva.

Vigyétek, vigyétek, ne is lássam – mondta az asszony – bár a lényegen már nem lehet változtatni.

Napokig, hetekig nyugtalan volt. Csalódott magában. Várta a leleplezést. Vádolta önmagát. 

Hogy tehetett ilyent? Miért? Milyen rossz szellem kísértése volt ez? Majd, lassan, lassan 

elfelejtette a dolgot.

Egy nap sorban állt a postán. Egy férfi fojtott hangon mesélte a mellette álló ismerősének.

- Rohadt szemetek a magyarok, senki nem ad számlát, nem fizet adót, mindenki lop. A múltkor 

már szürkület volt, nem láttam jól, s egy üveg Jägert bennhagytam a bevásárló kocsiban a Tescónál. 

Egy óra múlva mentem vissza, persze hogy nem adta le senki, valami disznó megitta, jól járt vele.

Az asszony alig észrevehetően elpirult, csekkjeit a táskájába gyűrte, gyorsan sarkon fordult, 

s elmenekült a postáról.