Áprilisi melankólia hetveneseknek
Friss tavaszi zöld a fákon
Mélykék szemmel néz le az ég
Napfény csillan a méhek szárnyán
Fehér szirmokat sodor a szél
Lilaakácok illata kábít
Aranyeső sárgája elvakít
Rigók trilláznak a fenyő csúcsán
Vidáman felelget neki a csíz
Iramodik a ház falán
a vadszőlőinda
Gyöngyvirág illat árad szerteszét
De mámoríthat téged
bármely tavasz már
Hiába minden, minden , ami szép
A te életed a vége felé jár
hulló szirmaid elfújja a szél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése