Szeptember
Hűvösödnek már a szeptemberi esték,
kabócák kórusa halkabban zenél.
A hold most sötét felhő mögé siklott,
kesernyés füst szagát sodorja a szél.
Egy rémült madár rikolt a magasban,
ijedt szíved dermedve rebben
így hetven felé...
Október
Újra szól a kabócák muzsikája,
visszatért az indián nyár,
a fagyott rózsa kibomlani próbál,
Visszafelé repül sárga falevél,
egy kóbor vaddarázs
érett körtébe kóstol.
s a remény ezüstös ökörnyálát
magasba repíti a
koraőszi szél.
Őszike
Őszi, kék vásznát
feszíti az égre,
bíborra festi a
meggyfa levelét,
múlik az év és
tűnik az élet,
unokád hangja
kortynyi remény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése