Meditáció

Meditáció

A zöld fenyőkön gyújtják már
a karácsonyi fényeket.
A megváltó megszületett,
mától nem kell félnetek.
Honnan jöttél kicsi Jézus?
Meddig maradsz?
Mit teszel?
Segítesz a szegényeken?
Gyógyítod a beteget?
Vagy csak tűröd,  hogy rebegjünk
sok hálaadó éneket?
Hogy hat rád a világ baja?
Hogy hat rád az én bajom?
Mindenkiről gondoskodni-
létezik ily hatalom?
Csillagszóró éjszakákon
jó azt hinni,hogy lehet...
Valahol a galaxisban
kiejtik a nevedet,
sakkor, akkor megváltozik
körülötted a világ-
s finom, puha bársonyával
betakar egy őskvazár.

Tél

Tél

Opálos felhőbe
rejtőzött el a hold,
decemberi éjjel
kertünkre ráhajolt.
Jég feszült a tócsán
símítgatta szél,
hópehely billegett
szempillád hegyén.

Decemberi éj

Decemberi éj

Égnek a fákon a
karácsonyi gyertyák,
a hold karéja fent
hidegen ragyog.
Bánat a fejben
és bánat a szívben...
Siessetek már
adventi angyalok!

Őszi l' art pour l' art

Őszi l' art pour l' art

Aranysárga már a
gingkófa a parkban,
száradtan hulldogál
a diófalevél...
Lenn a Duna partján
szúrós gesztenyéket
himbál az őszi szél.
Fut, fut kapaszkodik
a vadszőlőinda,
színe mint a vér,
bíborba öltözött
a szomszéd tűzfala.
fel-fellobban rajta
a délutáni fény.


November

Vetkőznek most a fák,
sárgul a sok levél,
pödrött szélét megragadja,
s viszi, viszi a szél.
Szíved félve rebben,
hamarosan hetven...
Házad előtt toporogva,
nemsokára ablakodra
jégvirágot karcol
a tél.

Őszi-kék

Szeptember

Hűvösödnek már a szeptemberi esték,

kabócák kórusa halkabban zenél.

A hold most sötét felhő mögé siklott,

kesernyés füst szagát sodorja a szél.

Egy rémült madár rikolt a magasban,

ijedt szíved dermedve rebben

így hetven felé...

Október

Újra szól a kabócák muzsikája,

visszatért az indián nyár,

a fagyott rózsa kibomlani próbál,

Visszafelé repül sárga falevél,

egy kóbor vaddarázs

érett körtébe kóstol.

s a remény ezüstös ökörnyálát

magasba repíti a

koraőszi szél.

Őszike

Őszi, kék vásznát

feszíti az égre,

bíborra festi a

meggyfa levelét,

múlik az év és

tűnik az élet,

unokád hangja

kortynyi remény.

Variációk nyáréjszakára

Estikék

Július végén

Az égbolt fekete palástján
fénylő, kerek maszk a telihold.
Lágy szellő lebbenti
érett füge illatát,
Kabócák kara zeng
jó éjszakát.

Augusztusi idill

A kabócák éneke csendül, zendül,
sejtelmesen bujkál a telihold.
Lámpák füzére aranyló gyöngysor,
ginkgófák árnyéka legyezőt rajzol,
Buddha békéje sejlik valahol.


A Duna parton

Az égbolt sötétkék bársonyán
nagy,sárga lámpás a telihold.
Reszkető csend a Duna parton,
korhadó csónak kikötve inog,
régvolt, szép nyarakra gondol,
s felszikráznak vadul a csillagok.

Szelidi éjszaka

Holdfényben reszket a
meggyfa levele
hintázva játszik a vízen a fény,
csónak kotyog a parti nádban,
mondd mire vársz a
júniusi éjszakában?
Villámok fénye hasítja a távolt,
halkan morajlik, dübörög az ég,
a Göncöl rúdja furcsa ívben fordul,
a kiserdő mögül közelít a vég.

Esős éj

Langyos eső mosdatja
már az utak testét,
féklámpák sokszorozott pirosa
színezi a szeptemberi estét.
Szomorkás dallamcsapódik
a szélvédő üvegére,
Jeszenyin-versek ritmusára
duruzsol a motor,
"Bokraink közt már az ősz barangol"
s az égbolt koromfeketéje
minden csillagot elrejtett
valahol.