Tűnik, múlik
Dermed a világ, és dermed a szíved.
Tűnik az élet, és múlik az év
Retinádon át az agyadba ég,
mi a télben békés, szép.
Lágy dombok hajlása fehérben,
fenyőfák ringása a szélben,
Magasba nyújtják karjukat a fák,
Simítja őket a szürke ég.
Ág-bogak között piros bogyók bújnak,
kóstolgatják a cinegék.
Fehér és szürke egybemosódik,
a horizont lágy íve elandalít…
Tél…csend… kékes dermedés…
egy pillanat tört része…
és itt a vég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése