Valóság 2015.

Valóság 2015.


Felemelkedik a sorompó fél karja.Akadálytalanul gördülsz be a területre.Erős szél fúj, hungarocelldarabok röpködnek a levegőben,Építési törmelék, üvegcserepek, fadarabok mindenütt.Az út meredeken emelkedik, teli van felfagyásokkal, gödrökkel,alig lehet elkerülni a tengelytörő kátyúkat.Mintha a világ vége felé haladnál.
A hegy tetején emelkedik a valaha jobb napokat látott négyemeletes épület.Az ablakkereteket szétette az idő,a festék rég lepattogzott róluk, hullik a vakolat.
Van bőven parkolóhely. A bejárati ajtó nagy monstrum, csikorogva nyílik.A tágas folyosókon mindenütt bútorok, székek egymás hegyén-hátán,kiszuperált állványok, műszerek összevisszasága,mintha lomtalanításra készülnének. Rozsdatemető-jut eszedbe a Fejes Endre regény címe.A lim.-lomok között felhasított huzatú rozoga műbőr székeken rossz külsejű, idős emberek ülnek
Továbbhaladva zsúfolt, szűkebb folyosón találod magad, emberek jönnek, mennek, ki felöltözve, ki nem, ételeskocsi zörög el melletted, ajtók nyílnak, csapódnak,az egyik szobából folyamatos jajgatás hallatszik,rekedt, késégbe esett hang hasogatja a levegőt.
Hirtelen pisilned kell.Keresgélsz...WC...hihetetlen.szúk folyosó az ajtó mögött, itt is székek, egymás tetejére rakva,felmosó vödrök, partvisok,végre két ülőke,koszlott madzag a húzóka, nincs gusztusod hozzáérni,papír nincs,de büdös sem, némi klórszag terjeng megnyugtatóan.
205. benyitok.Csőszerű szoba, a szemközti oldala csupa ablak,homályos, repedezett, foltos fólián át tárul eléd a megyeszékhely amúgy pazar látképe, kissé kárpótolva a bentiekért.
Balkéz felől négy keskeny ajtó, a zár helyén a pozdorjában sima lyuk,a tátogó ajtók nyílásán át néhány ruha, fürdőköpeny kandikál ki,lent sportszatyrokban váltás fehérnemű.
Jobbra repedezett fajansz mosdó,foltos vakrozsdás csaptelep.
Négy rozoga vaságy, a lábrésznél semmi,olyan kicsi a távolság közöttük, hogy csak élére állva jutsz el az éjjeliszekrényekig,amelyek deformálódott, horpadt, őskori darabok, ajtajuk csukhatatlan, tetejükön üveglap lecsempült sarokkal,jól látszik a rozsdás vázuk, amely szemmel láthatóan ebben a pillanatban is él, mozog, korrodál.
Két óvodai méretű kis ülőke egészíti ki a bútorzatot, festékük hiányos, lábuk billeg.A szemetes amolyan 30 évet megért domború tetejű fémhenger, a taposőja már rég nem tudja megemelni a fedelet.
A mennyezetről egy szál villanykörte lóg bánatosan ahogy apanoráma ablak két szélén a félig leszakadt fekete posztó sötétítők.
Az ágynemű viszont anakronisztikusan hófehér, tisztaszagú, ellensúlyozandó az ágyak alatt szürke penészként megbújó lehullott vakolat cementfoltjait.
Nem, kedves olvasó, nem hajléktalan szállón járunk, ez a szekszárdi kórház egyik belgyógyászati osztálya,2015 februárjában.
Valaha egy romániai árvaházról láttam hasonló képeket.